#2

personal- Aha. És akkor te ruhákról akarsz írni?

Erős a célzás, nos igen, valóban nem agysebésznek készülök, és szinte már szánom-bánom, hogy a divatszerkesztői ambícióm nem szomszéd néni barát verzió. Azonnal útjára is indul a szkeptikus kérdés mögött rejlő gondolatáradat miszerint tehát, én a világ legfeleslegesebb multimiliárdos iparágában szeretnék elhelyezkedni, ahol szkennelt lányok szórják a pénzt, hogy hamis és felszínes önazonosságukat biztosíthassák egy-egy villantós márkajelzés mögül. 2e71e0dc37cf054d661716f8a010b677

 Talán megpróbálhatnám ilyenkor felvázolni az én álláspontomat, miszerint szerintem a divat a művészet legemberközelibb formája, az önkifejezés legkézenfekvőbb módja és számomra a kreativitás csúcsa, hiszen újból és újból ugyanazokból az adott darabokból dolgozik, mégis képes azt időről időre teljesen újragondolni és egy egészen más irányt képviselni. Az egész világot inspirációs forrásként használja, összekapcsolja a különlegeset a hétköznapival, és viselhető formába önti a személyiségünket. Az egyetlen művészeti ág, ami többé teszi a birtoklóját.

De a bólogatás egyszerűbb válasz. Tessék engem elítélni.

- Hogy diploma? Lesz, lesz, de abba, hogy mi a szociológia csókolom, már ne is kezdjünk bele..orsi2

#1

personalA divat mindig visszatükrözi a jelen elfogadott ideáit. Manapság a „mindent mindennel” elvet követjük, hódít a mix&match és a szűk szárú nadrág nagy visszatérése mellett bőven megfér a retro magas derekú is. Különös, hogy manapság mégis mennyire kettős mércén értékeljük a világot. Adott ez elvárt séma, ami papíron a sikerhez kell, tanulj sokáig, építs karriert, alapíts családot… Ha valaki letér erről a mintáról, és teszem azt  a közmegegyezés alapján ideálisnak ítélt kor előtt vállal gyermeket, felzúdul a facebook közösség, és a gratuláló kommentek tábora mögül jól kibeszél a otthon a vacsoraasztalnál. De ki mondja meg, hogy mit tesz minket boldoggá? 100 évvel ezelőtt még azok álltak célkeresztben, akik 20 évesen még pártában álltak, hát miért vagyunk olyan biztosak, hogy csak egy útja van a boldog életnek? Elismerem, hogy a járható irány mindig alkalmazkodik az adott körülményekhez, de legyünk belátóbbak, hiszen ma már nem kell valakit azért elvenni, mert megláttuk a bokáját. És igaz mindez az öltözködésre is. Kis hazánk hajlamos rá, hogy mindig találjon valami kritizálhatót magának, így garantáltan lehetetlen elnyerni a „köz” megelégedését, ám a szakmában már kristálytisztán látszik, hogy a sokáig betonozott talpazaton álló, örökérvényűnek hit divatszabályokról idő közben kiderült, hogy nem annyira örökérvényűek, mint hittük.

A piros és a rózsaszín tökéletesen együttműködnek, a kockást kombinálhatjuk pöttyössel, sőt, még a szandál zokni mementó is megdőlni látszik. Mindehhez persze nem árt némi érzékenység, de elrontani bármit lehet, a lényeg, hogy elméletben sorban dőlnek le a korlátok. A divattervezők fellázadtak a kreált szabályok ellen, hiszen pont ebben jók, újraértelmezni és mindig más szemszögből látni ugyanazt a világot. Néha talán az életünk során is szükségünk van rá, hogy más irányból láthassuk saját magunkat, hiszen könnyű belefásulni a hétköznapi hajtásba, és sokkal könnyebb mindig a hibáink kijavításán fáradozni, mint meglátni azokat a dolgokat, amiket már elértünk. Ne tévesszük szem elől a céljainkat, de ne is hagyjuk, hogy idő közben elsodorjanak minket.

Az aktuális trendek mindig irányt mutatnak, legyen szó akár divatról, akár az életünkről, szükségünk van valamire, amihez viszonyíthatunk, de ne veszítsük el közben saját magunkat, mert a divat stílus nélkül, az élet pedig a saját céljaink nélkül, nem igazán ér semmit.orsi2

Stílus sablon

Az utóbbi időkben megsűrűsödött kötelességeim okozta krónikus időhiány miatt mostanában nem maradt elég időm, főként nem energiám, hogy a kicsit filozofikusabb gondolataimnak is virtuális teret engedjek, ám a munkával arányosan az engem érő impulzusok száma és intenzitása is nőtt, így jócskán akad már belőlük. personal

A stílus témát feszegetni tűz közeli helyzet, de sosem tartottam magam a lövészárokban várakozó típusnak.

Egyik reggel munkába menet megakadt a szemem, – egy ebből is láthatóan jól elhelyezett-, reklámplakáton, a következő felirattal: És neked mi a stílusod? Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy mi a szórakoztatóbb, a kérdés hiábavaló feltevése, vagy az energia, amit a lehetséges válaszok sztereotipizálásba fektet a nagyvilág. Mert lássuk be, ha ezt a szlogent egy kellemes férfi hang duruzsolja a fülünkbe a képernyőn át, közben feltehetőleg néhány végletekig sematikus és a valóságtól teljesen életidegen statiszta pózolt volna a LED kijelzőn. A raszta alter srác biciklivel, a kiöregedett rocker fejbúbig feketében, a “divatos” csinos hölgy lehetőleg buta arckifejezéssel talpig mayochixben ..és így tovább. És ott ülünk mi a tévé előtt azon gondolkozva, hogy vajon a szomszéd Petikét akkor most hova is soroljuk. És egyáltalán, magunkat?

A következő kérdés pedig, hogy kell-e egyáltalán valahova? Ám ezek konkrét megválaszolása helyett, inkább visszavetkőztetném a témát, egészen a legelejéig: mi is a stílus tulajdonképpen?

A nem hivatalos online források szerint “…görög eredetű szó, mindennemű közlés kifejezésmódját értjük rajta'”, ám a divatberkeken keretein belül, egészen más minőségben használatos. És ez az a rész, ami engem igazán érdekel. Mert nagyjából tizenéves korom első felének végétől tisztában voltam vele, hogy vannak és lesznek  is olyanok, akik mindig kifogástalanul festenek,  pontosan tudják, hogy mi áll nekik jól, és kívülállóként úgy tűnik, hogy nincs ebben semmi hókuszpókusz, hiszen nyilvánvalóan látszik, hogy minden. Pár plusz évet magam mögött hagyva eljutottam odáig, hogy tudatosan, már-már megszállottan a dolgok mögé nézek, és ráébredtem, hogy amennyiben a stílus a jól átgondolt, önismereten alapuló tudatos viselet, akkor a valódi hangsúly nem a ruhákon vagy alkaton, hanem az öntudaton van. És ez azt a bosszantónak tűnő párhuzamot is megválaszolja, hogy miért tűnik úgy, hogy a feltűnően stílusos emberek szinte minden esetben sikeresek is. Azokból válnak az irigylésreméltóan sikeres emberek, akik ismerik önmagukat, az erősségeikkel és a gyengeségeikkel együtt. Pontosan ugyanazok a tulajdonságok, amik egy kifogástalan ruhatárhoz is kellenek. Így tévúton jár az, aki márkajelzések mögé bújva próbál érvényesülni. A stílushoz csak saját ösvény vezethet. Céltalan az az út, ahol a remek érzékkel rendelkező lányok is, inkább Céline feliratos mono t-shirtbe bújnak, és e-bayről rendelnek egy hamis Michel Kors táskát, hogy ők is proper tumblr klónokká váljanak.

És amíg a forgalom ezen az úton a nagyobb, addig  stíluskérdésben mérvadó marad az általános magyar mentalitás, a biztonsági játék. Egyformaságra törekedni, beolvadni, szürkének maradni. Ki tagadná? Vörös rúzzsal villamosra szállni pont olyan reakciót vált ki, mintha naposcsibéket egyensúlyoznék a fejemen. A kitörni vágyó nemzedék pedig divat helyett uniformba bújik, és elárasztják az utcákat a csinos és trendi, de teljesen egyéniség nélküli próbababák. A stílus pedig az egyéniségünkben rejlik.

Tehát mi magunk vagyunk a kereszteződés, hogy melyik irányba indulunk, az már csak döntés kérdése.orsi2

Mark’s blog: Nő – férfi (v)iszony

marks

Néhány nappal ezelőtt belekeveredtem egy beszélgetésbe. Hétköznapi téma, hétköznapi emberekkel. Azt feszegették hárman, majd velem együtt már négyen, ki mit vár egy párkapcsolat másik szereplőjétől: mit akartok Ti, nők és persze mit akarunk mi férfiak. Tekintettel, hogy csak egyik oldalt tudom híven képviselni, csak arról fogok értekezni, mit is akarunk mi férfiak, na és persze milyen téveszmékkel traktáljátok uratok annak reményében, hogy végre egy hosszú fáradtságos nap után egy kis törődéshez jussatok. Mindjárt az elején hagy szögezzem le: ez egy teljességgel értelmetlen általánosítás lesz, ami alól több a kivétel, mint ahányan bele tartoznak; aki olvassa sosem követte el ezeket a hibákat, ezt jól tudom; mindenhez két ember kell, tehát akarni mindenkinek kevés, bármilyen nemű is vagy tedd meg Te az első lépést, de ha ezt nem követi viszonzás, akkor az már régen el van…leighted-blair-and-chuck-32248804-500-667

Kezdjük mindjárt az elején. Amolyan régi módi lévén nem várom el, sőt, kimondottan bánt, ha egy nő mindenáron kezdeményezni akar. Azt gondolom, vannak olyan régi értékek, amiket nem kell modernizálni. Egy férfi igenis küzdjön azért, akit kicsi szíve választottjaként szeretne kitüntetni arra a hétre, uram bocsá’ arra a hónapra. Egy férfi elvárja azt, hogy meg kelljen hódítani egy hölgyet, talán még azt is, hogy ehhez kevés legyen egyetlen éjszaka. Azaz egy éjféltől hajnal négyig tartó diszkós részmunkaidő. Ismerjük a mondást, ami könnyen jön, könnyen megy.

Amennyiben úgy alakul, hogy a kiszemelt hölgyemény hajlandó betölteni a neki szánt pozíciót, a minimum, hogy ezt mi tekintjük megtiszteltetésnek! Egy kapcsolat mindig ápolásra szorul, nem marad olyan amilyen volt. Ha nem fejlődik, akkor visszacsúszik egy alacsonyabb szintre. Ne felejtsük el, hogy ahogy egy nő igényli a kényeztetést, úgy egy pasi is szeret néha doromboló kiscicaként viselkedni. Szükségünk van arra, hogy több arcunkat megmutathassuk, és ne kelljen mindig alfahímként tündökölni. Legalábbis a négy fal közé elbújva.Chair-blair-and-chuck-20814404-500-414

Szeretjük, ha hisztiztek. Tényleg. Egy hónapban egyszer és nem akkor, amikor mi hisztizünk. A mi hisztink előrébb való, mert Ti gyakrabban csinálhatjátok. Ugyanakkor, ha hisztiztek, hagyjátok, hogy megoldjuk. Meg akarjuk oldani, aminek két egyszerű oka van: egyik, hogy hiába szeretjük a hisztit, rövid úton kiborulunk tőle, a másik pedig, hogy igenis szeretjük azt érezni, hogy képesek vagyunk kezelni a kirohanásaitokat. Vannak közülünk, akik tudják, hogy ez nem így van, de adjátok meg nekünk az érzést, hogy igenis mi hárítottuk el ezt a válsághelyzetet. Amit viszont minden körülmények között gyűlölünk az a csendben durci! – „Mi a baj?” – „Semmi.” 2 órával később: „Biztos nincs baj?” – „Hát szerinted?!” Na neeeeem!! Tudjuk, hogy van baj, de megkérdeztük, hogy mi a baj és ez azt jelenti, hogy felkészültünk a tombolásra, az üvöltözésre, a porcelánkészlettel való konyhacsempe-törésre, de nem vagyunk hajlandóak a csendben durcival foglalkozni. Nem és kész! Jobban gyűlöljük, mint a fejfájásra hivatkozós szex alól kibújást. Sokkal.

Fizikailag fáj az a nevetséges téveszme, hogy egy pasinak csak foci kell és sör. Baromság! Kaja is kell neki! Ebből következik, elvárásként jelenik meg, hogy a jövendőbelink főzőképessége minimum a hús-krumpli kettősig terjedjen. Ha a húst többféleképpen el tudja készíteni az már 10/10. Én személy szerint nem szeretem az európai focit, ennyivel is egyszerűbb vagyok. Uraim: alapvető elvárás velünk szemben, hogy tudjunk főzni és higgyék el, nem lesz elég a hús és a krumpli. A hölgyeknek legalább olyan jó érzés, ha este a kedvenc főztjükre érhetnek haza, és ha még a mosogatást is átvállaljuk, az nem marad hála nélkül, ezt biztosan állíthatom.

Házimunka: szívesen kivesszük a részünket a dologból, annyi a kérésünk mindössze, hogy amikor valamilyen munkát ránk bíztok, akkor azt onnantól hagyjátok meg nekünk. Képesek vagyunk megoldani, de sokszor egészen másképpen csináljuk, mint Ti csinálnátok és biztos, hogy sokkal nagyobb koszt fogunk csinálni a frissen takarított lakásban, mint Ti tennétek, sőt, még az is lehet, hogy két, három haverunk fizikai erejét és egy négy-öt órás brain-storming akciót is elengedhetetlennek tartunk, de ha egyszer ránk bíztátok ezzel számolnotok kell. Kész lesz, de nem szeretjük az „Én úgy csinálnám, hogy…” kezdetű mondatokat. Urai vagyunk a helyzetnek. Amennyiben a kapott eredménnyel nem vagytok kellőképpen megelégedve, legyetek felkészülve, hogy a procedúra kezdődik elölről: kosz, haverok, ötletelés, kivitelezés etc.…chuck-et-blair-a-nouveau-reunis

Amit még akarunk, hogy a nő, aki mellettünk áll a leginkább magával ragadó legyen minden helyzetben és társaságban, mind viselkedésre, mind megjelenésre, de ami még ennél is fontosabb: kisugárzásra. Azt hiszem, nem állíthatjuk egyértelműen, hogy csak ilyen vagy csak olyan lányok tetszenek. A haja színe, szeme színe, magassága csak afféle támpont. A lényeg, hogy magabiztosan, önbizalommal telve jelenjen meg és magára vonzza a tekinteteket. Ehhez kapcsolódnak a tipikus: „Nincs egy göncöm!”, „Szerinted passzol?” mondatok. Elhiszem, hogy nincs semmid, amit felvehetnél, de akkor miért nem tudod becsukni a szekrényajtót? Biztos találtok ott valamit, ami megfelelő lesz és higgyétek el, a legtöbbünknek tippje sincs, hogy passzol-e, vagy sem. A legtöbbünk nem ismeri azokat a színeket, amiket Ti. Piros, kék, sárga. Ezek még úgy rendben vannak, de a bíbor vörös, a burgundi és a bordó az nálunk sötétpiros. A méregzöld, a fűzöld, a világoszöld és az egyik személyes kedvencem a khaki az nálunk zöld. Csak simán: zöld. Ezekután nehezünkre esik meghatározni, melyik passzol mihez és azt gondolom jobb, ha a szabást nem is kezdjük feszegetni! Rakj össze egy ütős szettet, és ha azt mondjuk, hogy: „Gyönyörű vagy!”, vagy, hogy „Csinos vagy!”, illetve ezek különféle szinonimáit, akkor sikerrel jártál. Uraim, tessék használni a szinonimákat!mark

Lenovo Blogger Contest

personal

lenovocontestkicsi

Minél több arcunk van, annál több lehetőség nyílik meg előttünk. Holnap reggel dolgozni megyek, délután tanulok a következő vizsgámra, este elmegyek futni, utána cikket vagy bejegyzést írok, közben pedig beszélek anyukámmal, a párommal és a barátaimmal is. Egytől egyig egy másik szerep: eladó, egyetemista, gyerek, barátnő, szerkesztő. Nem meglepő, hogy igényelünk mindent, ami szintén univerzális, manapság pedig valami lehet egyszerre kamera, térkép, böngésző, szövegszerkesztő, zenelejátszó is, nem kell választanunk.

A teljességben törekvésre hiszek, abban, hogy minden arcomnak meg kell adjam a lehetőséget, és hogy minden vágyam és célom lehetőséget kapjon. Hogy ne kelljen választanom.

Hogy a lehetőségeket csak hajkurásszuk vagy megragadjuk, az döntés kérdése, az pedig hogy építünk vagy rombolunk velük, a képességeinkké, hiszen alkottak és pusztítottak is a hit nevében, teremtettek és öltek is a tudományéban. A változásoknak mindig voltak és lesznek pártolói és ellenzői is, mint ahogy voltak és lesznek jó illetve rossz oldalai is. Nem a fejlődés az, ami rombol vagy épít, hanem mi magunk. Ebben nekünk kell választanunk.

Én hiszek benne, hogy fel tudom építeni az életem úgy, hogy minden arcomnak jusson hely, a Lenovonál pedig hisznek benne, hogy a technológia mindennapjaink szerves részeként nélkülözhetetlen tényezője az álmok megvalósításának. Tekintve hogy szerkesztőként és bloggerként az online felületeket használom, a kapcsolataim fenntartásában pedig a közösségi oldalakat, sőt, a jelenlegi munkám álláshirdetésére is e-mailben adtam le az önéletrajzom, így teljesen alá tudom támasztani ezt a gondolatot, és szívesen közreműködtem velük. A For Those Who Do jelszó alapján felkértek 8 divatbloggert, hogy vegyenek részt az “Egy napom a Yoga Tablettel” című kezdeményezésében, melynek nyertese elutazhat Párizsba, és magáénak tudhat egyet a tesztelt tabletből is.

negyes2

Ezúton is köszönöm a megtisztelő felkérést, és minden esetleges szavazatot, melyet a Lenovo Magyarország facebook oldalán tudtok megtenni.

Képek: Varga Bernadett - Fashiography

orsi2

TRAS SS14

fashion

 A TRAS márka a fiatal designer-stylist, Fehér Petra nevéhez fűződik. Innovatív, hordható darabok, kiemelkedő minőség, és precíz kivitelezés jellemzi.

Petrával személyesen először az áprilisi TGFWB-n találkoztam, de a munkásságát már régebbről is ismerem, mostani tavaszi-nyári kollekciójával pedig végérvényesen felkerült azoknak a tervezőknek a listájára, akikre érdemes odafigyelni. A City&Flowers nevet viselő széria a letisztultság és a lendület jegyében készült, tökéletes egyensúlyt teremtve a tervezői elegancia és a hétköznapok igényei között, így teremtve egy egyedi, elérhető és hordható kollekciót. A karakteresebb printelt darabok és a finom, ám határozott fehér kombinációja nagyon közel áll a stílusomhoz, aki régebb óta olvas, az tudja, hogy a klasszikus elegancia és az apró hangsúlyos csavarok harmóniájára törekszem, Petra pedig különösen kifinomult érzékkel készített ezekből kerek egészet.

Kiemelkedő minőségű holland textiliák, modern műbőrők és precíz kivitelezés garantálja, az elvárt valódi designer munkát. Összeállítottam egy lookbookot a kedvenceimből, nem meglepő módon élen  a “you haven’t lived, until you haven’t been in New York” pólóval. (Ha valaki még nem olvasta volna, itt megtalálja a Manhattanben töltött heteim rövidke beszámolóját.) Alapvetően távol áll tőlem a póló-identitás, de ez a darab büszke ékessége a kivételt erősítő közhelynek, must have listás, csakúgy, mint a kombinált textúrájú, könnyed kiskabát, ami erős konkurenciája lehet a blézer dominanciának, és tökéletes alternatíva egy-egy hűvösebb nyári napra.

A teljes kollekciót, beleértve egy férfiaknak készült vonalat is, megtekinthetitek és meg is vásárolhatjátok online a www.tras.hu weboldalon vagy a Wonderlab-ben. 

orsi2