FW street style

fashionAhogyan az ilyenkor lenni szokott, illedelmesen elárasztották a világhálót a javában zajló divathetek résztvevőinek street style képei, melyeket gyakran nagyobb érdeklődés övez, mint a kifutókon debütáló kollekciókat, hiszen ezek aktuálisak, és egyértelmű üzenetet közvetítenek: a stílust. Nem látni egyetlen copy+paste lookot, a tömeglány effekt itt nem létező faj, és nincsenek erőltetett trend halmozók sem. Senki sem fél megmutatni a saját ízlését, függetlenül attól, hogy az szélsőséges, vagy éppen egészen letisztult.

És be kell valljam, hogy nekem kifejezetten szimpatikus jelenség, hogy meglehetősen sok off duty szettet lehetett látni a szakmai közönség köreiben. Ha valakinek egy darab magassarkúja sincs, miért éppen most jelenne meg benne? Az önazonosság a stílus első feltétele.

Persze mindig akadnak, akik ha már divateseményről van szó, tetőtől talpig designerbe darabokba bújnak. Távol álljon tőlem a rossz indulat, de sok fotónál az volt az érzésem, a viselőjénél ez volt az egyetlen kritérium.

A hozzám legközelebb álló szettek megtalálták az egyensúlyt a casual és a direkt trendiség között. Ha a harmónia megvan, akkor egyszerűen csak működik minden.  Ha türköbe nézve ezt érezzük, az semmi mással nem összetéveszthető.

képek forrása: Vogue.com

orsi2

#2

personal- Aha. És akkor te ruhákról akarsz írni?

Erős a célzás, nos igen, valóban nem agysebésznek készülök, és szinte már szánom-bánom, hogy a divatszerkesztői ambícióm nem szomszéd néni barát verzió. Azonnal útjára is indul a szkeptikus kérdés mögött rejlő gondolatáradat miszerint tehát, én a világ legfeleslegesebb multimiliárdos iparágában szeretnék elhelyezkedni, ahol szkennelt lányok szórják a pénzt, hogy hamis és felszínes önazonosságukat biztosíthassák egy-egy villantós márkajelzés mögül. 2e71e0dc37cf054d661716f8a010b677

 Talán megpróbálhatnám ilyenkor felvázolni az én álláspontomat, miszerint szerintem a divat a művészet legemberközelibb formája, az önkifejezés legkézenfekvőbb módja és számomra a kreativitás csúcsa, hiszen újból és újból ugyanazokból az adott darabokból dolgozik, mégis képes azt időről időre teljesen újragondolni és egy egészen más irányt képviselni. Az egész világot inspirációs forrásként használja, összekapcsolja a különlegeset a hétköznapival, és viselhető formába önti a személyiségünket. Az egyetlen művészeti ág, ami többé teszi a birtoklóját.

De a bólogatás egyszerűbb válasz. Tessék engem elítélni.

- Hogy diploma? Lesz, lesz, de abba, hogy mi a szociológia csókolom, már ne is kezdjünk bele..orsi2

#1

personalA divat mindig visszatükrözi a jelen elfogadott ideáit. Manapság a „mindent mindennel” elvet követjük, hódít a mix&match és a szűk szárú nadrág nagy visszatérése mellett bőven megfér a retro magas derekú is. Különös, hogy manapság mégis mennyire kettős mércén értékeljük a világot. Adott ez elvárt séma, ami papíron a sikerhez kell, tanulj sokáig, építs karriert, alapíts családot… Ha valaki letér erről a mintáról, és teszem azt  a közmegegyezés alapján ideálisnak ítélt kor előtt vállal gyermeket, felzúdul a facebook közösség, és a gratuláló kommentek tábora mögül jól kibeszél a otthon a vacsoraasztalnál. De ki mondja meg, hogy mit tesz minket boldoggá? 100 évvel ezelőtt még azok álltak célkeresztben, akik 20 évesen még pártában álltak, hát miért vagyunk olyan biztosak, hogy csak egy útja van a boldog életnek? Elismerem, hogy a járható irány mindig alkalmazkodik az adott körülményekhez, de legyünk belátóbbak, hiszen ma már nem kell valakit azért elvenni, mert megláttuk a bokáját. És igaz mindez az öltözködésre is. Kis hazánk hajlamos rá, hogy mindig találjon valami kritizálhatót magának, így garantáltan lehetetlen elnyerni a „köz” megelégedését, ám a szakmában már kristálytisztán látszik, hogy a sokáig betonozott talpazaton álló, örökérvényűnek hit divatszabályokról idő közben kiderült, hogy nem annyira örökérvényűek, mint hittük.

A piros és a rózsaszín tökéletesen együttműködnek, a kockást kombinálhatjuk pöttyössel, sőt, még a szandál zokni mementó is megdőlni látszik. Mindehhez persze nem árt némi érzékenység, de elrontani bármit lehet, a lényeg, hogy elméletben sorban dőlnek le a korlátok. A divattervezők fellázadtak a kreált szabályok ellen, hiszen pont ebben jók, újraértelmezni és mindig más szemszögből látni ugyanazt a világot. Néha talán az életünk során is szükségünk van rá, hogy más irányból láthassuk saját magunkat, hiszen könnyű belefásulni a hétköznapi hajtásba, és sokkal könnyebb mindig a hibáink kijavításán fáradozni, mint meglátni azokat a dolgokat, amiket már elértünk. Ne tévesszük szem elől a céljainkat, de ne is hagyjuk, hogy idő közben elsodorjanak minket.

Az aktuális trendek mindig irányt mutatnak, legyen szó akár divatról, akár az életünkről, szükségünk van valamire, amihez viszonyíthatunk, de ne veszítsük el közben saját magunkat, mert a divat stílus nélkül, az élet pedig a saját céljaink nélkül, nem igazán ér semmit.orsi2

Stílus sablon

Az utóbbi időkben megsűrűsödött kötelességeim okozta krónikus időhiány miatt mostanában nem maradt elég időm, főként nem energiám, hogy a kicsit filozofikusabb gondolataimnak is virtuális teret engedjek, ám a munkával arányosan az engem érő impulzusok száma és intenzitása is nőtt, így jócskán akad már belőlük. personal

A stílus témát feszegetni tűz közeli helyzet, de sosem tartottam magam a lövészárokban várakozó típusnak.

Egyik reggel munkába menet megakadt a szemem, – egy ebből is láthatóan jól elhelyezett-, reklámplakáton, a következő felirattal: És neked mi a stílusod? Hirtelen nem is tudtam eldönteni, hogy mi a szórakoztatóbb, a kérdés hiábavaló feltevése, vagy az energia, amit a lehetséges válaszok sztereotipizálásba fektet a nagyvilág. Mert lássuk be, ha ezt a szlogent egy kellemes férfi hang duruzsolja a fülünkbe a képernyőn át, közben feltehetőleg néhány végletekig sematikus és a valóságtól teljesen életidegen statiszta pózolt volna a LED kijelzőn. A raszta alter srác biciklivel, a kiöregedett rocker fejbúbig feketében, a “divatos” csinos hölgy lehetőleg buta arckifejezéssel talpig mayochixben ..és így tovább. És ott ülünk mi a tévé előtt azon gondolkozva, hogy vajon a szomszéd Petikét akkor most hova is soroljuk. És egyáltalán, magunkat?

A következő kérdés pedig, hogy kell-e egyáltalán valahova? Ám ezek konkrét megválaszolása helyett, inkább visszavetkőztetném a témát, egészen a legelejéig: mi is a stílus tulajdonképpen?

A nem hivatalos online források szerint “…görög eredetű szó, mindennemű közlés kifejezésmódját értjük rajta'”, ám a divatberkeken keretein belül, egészen más minőségben használatos. És ez az a rész, ami engem igazán érdekel. Mert nagyjából tizenéves korom első felének végétől tisztában voltam vele, hogy vannak és lesznek  is olyanok, akik mindig kifogástalanul festenek,  pontosan tudják, hogy mi áll nekik jól, és kívülállóként úgy tűnik, hogy nincs ebben semmi hókuszpókusz, hiszen nyilvánvalóan látszik, hogy minden. Pár plusz évet magam mögött hagyva eljutottam odáig, hogy tudatosan, már-már megszállottan a dolgok mögé nézek, és ráébredtem, hogy amennyiben a stílus a jól átgondolt, önismereten alapuló tudatos viselet, akkor a valódi hangsúly nem a ruhákon vagy alkaton, hanem az öntudaton van. És ez azt a bosszantónak tűnő párhuzamot is megválaszolja, hogy miért tűnik úgy, hogy a feltűnően stílusos emberek szinte minden esetben sikeresek is. Azokból válnak az irigylésreméltóan sikeres emberek, akik ismerik önmagukat, az erősségeikkel és a gyengeségeikkel együtt. Pontosan ugyanazok a tulajdonságok, amik egy kifogástalan ruhatárhoz is kellenek. Így tévúton jár az, aki márkajelzések mögé bújva próbál érvényesülni. A stílushoz csak saját ösvény vezethet. Céltalan az az út, ahol a remek érzékkel rendelkező lányok is, inkább Céline feliratos mono t-shirtbe bújnak, és e-bayről rendelnek egy hamis Michel Kors táskát, hogy ők is proper tumblr klónokká váljanak.

És amíg a forgalom ezen az úton a nagyobb, addig  stíluskérdésben mérvadó marad az általános magyar mentalitás, a biztonsági játék. Egyformaságra törekedni, beolvadni, szürkének maradni. Ki tagadná? Vörös rúzzsal villamosra szállni pont olyan reakciót vált ki, mintha naposcsibéket egyensúlyoznék a fejemen. A kitörni vágyó nemzedék pedig divat helyett uniformba bújik, és elárasztják az utcákat a csinos és trendi, de teljesen egyéniség nélküli próbababák. A stílus pedig az egyéniségünkben rejlik.

Tehát mi magunk vagyunk a kereszteződés, hogy melyik irányba indulunk, az már csak döntés kérdése.orsi2